Számos elemi iskola volt. Mind egyházi kezelésben. A katolikus fiúk és leányok külön iskolába jártak. A fiúk a templomdombi és az izbégi iskolába, a leányok a plébánia melletti iskolába, ahol a szatmári irgalmas nővérek tanítottak. Ugyancsak ők leány polgári iskolát is vezettek. A református gyerekek számára elemi iskola és internátussal egybekötött fiú polgári iskola volt. Az izraelita gyerekek a templomuk melletti iskolába jártak.
A kedves nővérek iskolájában a diákoknak a tanulás mellett feladatuk volt a kisebbek segítése, betegek ellátása, műsoros ajándékozás a helyi szegények részére. A jelenlegi tornaterem helyén kápolna állt. A jó magaviseletű polgárista lányok első pénteken segédkezhettek és énekelhettek a 6 órás szentmisénél. A polgári iskolába a környező községekből is jártak, hiszen mindenhol csak elemi iskolai oktatás folyt. Egységes szellem uralkodott a különböző iskolákban. Összesítve az elemi iskolás bizonyítvány belső oldalán olvasható a 14. pont: "A katolikus iskolás gyerek haját, ruháját rendbe hozza, imádkozik mielőtt iskolába megy, szüleitől illedelmesen elköszön, tanterembe lépés előtt cipőjét megtisztítja, köszön, helyén csendesen várja az óra kezdését, vasárnap, ünnepnap templomba megy, példásan viselkedik, utcán, iskolában ügyel a tisztaságra, papírt, hulladékot, csak a kijelölt helyre tesz, tanulótársai iránt szeretettel viseltetik, más holmijához nem nyúl, az iskolából mindig sorban, párosával, zajtalanul távozik, szeszes italt nem fogyaszt, nem iszik, nem dohányzik; mindkettő méreg, mely testét, szellemét megöli, ...”
A fenti szellemben nyolc éven át nevelt apróságok becsületes felnőtté váltak, jó ,, iparosok lettek, komoly alapképzést szereztek. A leányok alkalmasak voltak tisztviselői munkakör betöltésére, mehettek kereskedelmi gimnáziumba. Ilyen előzmények ~ mellett természetes igényként lépett fel a gimnáziumi oktatás megszervezése is Szentendrén.
A plébánia hivatal és szülői összefogásból jött létre a gimnázium. 1938-ban a jelenlegi Rákóczi úti iskola helyén. A tantermek egyszerűek voltak, innen-onnan összeszedett padok asztalok, régi, lábonálló táblák környezetében folyt a tanítás. Nyolc osztályos volt akkoriban a gimnázium. Természetesen a lányok együtt jártak a fiúkkal. Az arány akkor úgy nézett ki, hogy egy harminc létszámot számláló osztályban, három lány volt csupán. A szülők akkor inkább a jó nevű zárdába járatták leányukat. A továbbtanulni vágyóknak ezért különbözeti vizsgát kellett tenniük, hogy átkerülhessenek a polgáriból a gimnázium ötödik osztályába. A vizsga tantárgyai: latin, rajz és művészeti alkotás, mennyiségtan, történelem, föld- és néprajz.
Az r. k. Egyházközség által fenntartott gimnázium egyelőre nem tudta megszerezni a nyilvánossági jogot, magánjellegű gimnáziumként működött. Ezért a tanulóknak évente kétszer a főbb tantárgyakból vizsgát kellett tenni valamelyik nyilvános jogú gimnáziumban. Mint magántanulók 1943-ig a Baross utcai Szent Benedek rendi bencés gimnáziumban, 1944-ben az újpesti Állami Könyves Kálmán Gimnáziumban,' 1945-től 1947-ig a Váci Piarista Gimnáziumban tettek írásbeli és szóbeli vizsgát, : amely felért egy kisebb érettségivel.
A diákok noha állami szempontból magántanulók voltak, szabályszerűen jártak iskolába. A tanári kar j61 képzett tanárokból állt. Általában Budapestről jártak ki. Az első igazgató dr. Kálmán Béla volt, aki az iskolában lakott. A második igazgató . Farkas Gábor, a harmadik dr. Gelléri Emil.
A diákok tandíjat fizettek, de volt egy-két kitűnő tanuló, akik részére elengedték a tandíj fizetését. Eleinte, míg a háború nem volt közelben, bocskay-ruha volt kötelező. Később már csak a sapka, rajta az iskola tűzzománcból készült jelvénye: Szentendre bárányos címerével.
Különböző vallású gyerekek jártak ide, de nagyobbrészt katolikusok. Hittanórára a tisztelendő a plébániáról járt át. Az egyéb vallásúakhoz vagy bejöttek az iskolába a hittanárok, vagy (ők mentek el a megfelelő templomba.
A hagyományos tantárgyak tanulása mellett tanultak retorikát, erkölcstant, filozófiát, valláserkölcsöt. Valóban magas szintű oktatás folyt nyolc éven keresztül. A latin mellett választott nyelv akkoriban francia, ill. német volt.
A háború megtizedelte a diákok sorait. Sok fiút elhurcoltak leventeként, többeket deportáltak. 1945 tavaszán kezdett az iskola újra működni csökkent létszámmal. Az 1943-ban 30-as létszámmal induló osztályban csak tizen voltak. Később a leventék visszatértek, de egy évet vesztettek.
1948. március 19-én nyerte el az iskola a Szentendrei Római Katolikus Egyházközségi Gimnázium címen a nyilvánossági jogot. Ilyen címen ebben az évben 10 tanuló tett érettségi vizsgát. (Az érettségi bizonyítvány hitelesítve a bárányos pecséttel.) Ez az egyetlen osztály élte le végig a nyolc évet a katolikus gimnáziumban.
1948 júniusában államosították az iskolát és egyúttal el kellett hagyni a Rákóczi úti épületet, ahová 8 osztályos általános iskolát telepítettek. A gimnázium megkapta az üresen álló, volt csendőrlaktanya épületét. Ebben az épületegyüttesben csak a két tisztilakás épülete volt új és elfogadható állapotban. A többi épületrészt a múlt század kő-vályog parasztházakból, istállókból alakították át legénységi szobákká. Gelléri Emil igazgató vezetésével tanárok és diákok egész nyáron át szorgoskodtak a mesteremberek mellett, hogy szeptemberben megkezdódhessen a tanítás. Az apró helyiségek közfalait kibontották, így szűkösen ki tudták alakítani a nyolc tantermet. Az utcai fronton tágas ablaksort építettek be. Az egész épületet kimeszelve tették viszonylag elfogadhatóvá.
Megszűnt a nyolcosztályos gimnázium. Az új 8 osztályos általános iskolára 4 osztályos gimnázium következett. Az osztályozó jegyek számát 7-re emelték. Megalakult az iskolán belül a DISZ. Az osztálybizalmiak beleszólhattak a tanári testület gyűléseibe, osztályozásokba, fegyelmi ügyekbe. Kaptunk a központból egy ellenőrzfS tanárt, egyébként a tanári kar és az igazgató is a helyén maradhatott. Hittantanítás még folyt, de a hittan jegy már nem számított bele az átlagba. Misére szervezetten nem vonultunk fel, de kivonultunk a szovjet emlékműhöz és énekeltük az "avanti populo", a "Kovács vagyok" c. dalt. 1949-ben 15 tanuló tett érettségi vizsgát, 1950-ben 11 tanuló, a Dolgozók Gimnáziumában 12. A tanári karban a következg tanárok működtek: Boros Lajos (magyar), dr. Dankó Imre (angol), Gelléri Emil (fizika), Gerencsér János (történelem), Juhász Armand (testnevelés), Kovács Lajos (ének), Kozma Péter (matematika-fizika), Lehrbaum Ottilia (francia), Molnár József (matematika), dr. Somos Jenő (történelem), Szalay Jánosné (német), Tihanyi Ferenc (magyar). Három tanárról tudjuk, hogy még él: Gelléri Emil, Kovács Lajos és Tihanyi Ferenc. Tisztelettel köszöntjük őket.
1950 nyár végén már szállongó hírek jártak Szentendrén, hogy az iskolát átveszik a ferencesek. Ez be is igazolódott. A szeptember 1-jei évnyitóra összegyűlt diákokat hazaküldték azzal, hogy majd később a ferencesek nyitják meg a tanévet. Ezzel egy új korszak kezdödött az iskola életében. Lassan már negyven éves a Ferences Gimnázium. Épült, szépült, gyarapodott az évek során. Rengeteg orvost, mérnököt és becsületes dolgozót adott a hazának.
'