Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az ókori Rómában a polgárok lakomáról lakomára jártak, s hajnalig tartó tivornyákon vettek részt. Ezt sugallják az általunk jól ismert művek, pl. Petronius "Trimalchio lakomája" is. Ezek azonban meg sem közelítik a valóságot, hiszen az egyszerű emberek gyakran kenyérhez sem jutottak. Az igazi lakomáknak csak kevesen lehettek részesei. Annak, hogy mégis ezekről tudunk a legtöbbet, az az oka, hogy fennmaradt irodalmi alkotások csak ezekről beszélnek, illetve sokak számára ez volt az olyannyira áhított életforma, melyet követni  kell. Vagy éppen megvetni. Seneca szerint ugyanis ezek az emberek csak "azért esznek, hogy hányjanak és hánynak azért, hogy egyenek." 

A gazdag rómaiak reggelire - ezt ientaculumnak nevezték - könnyű ételeket ettek. Ilyen volt a kenyér, az olajbogyó, a sajt, mindehhez pedig mézes bort ittak. Ebédre (prandium), melyet délben költöttek el, szintén könnyű, tápláló és egyszerű ételeket fogyasztottak. Ez lehetett kása, valami főzelékféle, illetve ami az előző napi cenáról megmaradt. A főétkezés az estebéd, a cena volt. Ez a késő délutáni órákban kezdődött, és előfordult (főleg Caligula, Claudius és Nero idejében), hogy éjszakába nyúló lakomázásba, ivászatba torkollt.

1. Gustus, gustatio vagy promulsis, melyet ízelítőnek, előételnek fordíthatunk. Ez könnyebb, étvágygerjesztő étkekből állt, például osztrigából, pikáns mártású (garum) halakból, salátából és tojásból. A tojás a gustus fontos eleme volt. Innen származik a mondás: Ab ovo usque ad mala. Ekkor itták a méhsert, innen a promulsis elnevezés. 

2. Cena, mely eleinte két, három, később több fogásból állt. Ekkor tálalták fel a nyulak, malacok, vaddisznók, galambok, kacsák, rigók, császármadarak, pávák, fácánok s tengeri halak egész sorát. 

3. A mensae secundae csemegékből, süteményekből, gyümölcsökből és egyéb nyalánkságokból állt. 

"Hej, fiú, mosd meg a lábakat és szárazra törülgesd, szalvétákat is adj, de arra vigyázz!"

A lakoma kezdetekor az első korty bort a földre kellett loccsantani, ezzel áldozva az isteneknek.

Falusi birtokokon és az egyszerűbb emberek házában (ahol nem tarthattak görög szakácsot) az ókorban is a háziasszony kötelessége volt a főzés.

A silphium az ernyősvirágúak közé tartozó növény, melynek gyökeréből és szárából nyert mézgás gyanta az ókorban nagy becsben tartott gyógyszer, és igen kedvelt fűszer volt. Az ókori írók kétféle silphiumról beszélnek: az egyik az afrikai (laser Cyrenaicum), a másik az ázsiai (laser Syriacum). Az afrikai silphiumot többre becsülték, mivel kellemesebb volt az illata és hatásosabb is volt, mint az ázsiai. Az ázsiai, melynek napon megszáradó tejnedve az ún. bűzös aszat, a keleti népeknél  jelenleg  is gyógyszerül és fűszerül szolgál. 

Jó étvágyat! 

1. A szósz hozzávalói: bors, lestyán, zeller, fodormenta, mirtusz és más bogyók vagy mazsola, esetleg méz, bor, ecet, sózott halmártás (garum) és olaj. A szószt hidegen használd föl. 

2. A fogolymadarat főzd meg saját tollában -- így egészen megpuhul --, majd még nedvesen tépd meg. A frissen levágott foglyot rögtön a szószban főzheted: nem lesz rágós. Ha már pár napos a madár, főzés előtt forrázd le. 

3. Ezután a fogolyhoz, császármadárhoz vagy gerléhez ízlés szerint adj borsot, lestyánt, köménymagot, rutalevelet, sózott halmártást, színbort és olajat. Ezután már csak melegíteni kell.

A Iulius Caesar-féle kása így készül: 

Az előzőleg megtisztított árpagyöngyöt áztasd be, majd melegítsd, míg felforr. Ekkor tégy hozzá olajat, s ha besűrűsödött, gondosan keverd ki simára. Tégy egy edénybe két főtt (agy)velőt és fél font fasírttá zúzott húst, adj hozzá tört borsot, lestyánt, ánizst, egy kevés garumot és bort. Alaposan dolgozd össze, majd forrósítsd fel. Ezután öntsd fel főtt húslével (= húsleves), és jól keverd össze. Majd folytonosan keverve apránként (kanalanként) add hozzá az árpakásához, hogy sima, sűrű pépet kapj. Így tálald.

Elsősorban úton lévőknek ajánljuk ezt a hosszan eltartható, fűszerezett levest. 

Tégy egy kupába leszűrt mézet és őrölt borsot. Attól függően keverj bort a mézhez, hogy mennyit akarsz inni. Ha esetleg van egy nagyobb edényed, adj egy kicsivel több bort a mézhez, így a méz jobban fel tud oldódni. 

Kell hozzá bors, garum, s ami a leginkább ízletessé teszi: silphium. És természetesen meg kell főzni.

1. Tégy hozzá borsot, rutát, hagymát, mézet, garumot, aszúbort, közepesen erős bort, egy kevés olajat. Mielőtt felforralod, hintsd meg liszttel. 

2. Főtt rájához: tégy hozzá borsot, lestyánt, petrezselymet, mentát, oreganót, tojássárgáját, mézet, garumot, bort, olajat. Nagyon finom akkor lesz, ha adsz hozzá mustárt és ecetet is.  Ha forr, tölts hozzá még bort.

1. A tintahal mellé tégy a tálba rutát, mézet, garumot, garoenumot (a garum egyik fajtája). Önts egy kevés olajat a tintahalra, s jól kend meg borssal. 

2. Adj a tintahalhoz borsot, garumot, koriandert, zellert, tojássárgáját, mézet, ecetet, lestyánt, bort és olajat.

Főzd meg előre vízben, majd tedd a nyulat egy tálba. Ezután olajban süsd meg. Amikor már majdnem megsült, vedd ki az olajból. 

Készíts szószt a következőkből: őrölt bors, pereszlény, hagyma, ruta, zellerlevél, garum, silphium, bor és olaj. Ha kész, öntsd le ezzel a szósszal a nyulat. Forgasd meg benne néhányszor, s főzd át.

Forrald a halat garumban olaj hozzáadásával addig, amíg félig megpuhul, majd vedd le a tűzről. A puhára főtt répákat darabold fel apróra és facsard ki, hogy ne eresszen levet. Ezután főzd össze a halat a répával, s közben bőven locsold olajjal. Ha forr, adj hozzá őrölt köménymagot, babérfa terméséből egy felet, s egy kis sáfrányt, hogy jobban nézzen ki. Takard be fedővel, hogy besűrűsödjön. Ízlés szerint adhatsz még hozzá savanyú bort is.

Először nyúzd meg a flamingót, majd mosd meg, és tedd egy lábasba. Adj hozzá vizet, sót, kaprot és ecetet. Ha félig megfőtt, tégy hozzá metélőhagymát és koriandert, majd főzd puhára. Akkor lesz kész, ha a leve sűrű, barna masszává válik. A húst dörzsöld be mozsárban széttört borssal, tégy hozzá köménymagot, koriandert, silphiumgyökeret, fodormentát, rutát, önts hozzá ecetet, adj hozzá datolyát, s a saját levével locsold. Tégy hozzá egy kevés keményítőt, s főzd még egy keveset. 

Ugyanígy készítheted el a papagájt is.

Tisztítsd meg a halat és tedd egy tálba. Adj hozzá mozsárban tört borsot, garumot, oreganót, mentát és száraz hagymát. Önts egy levesestálba félig garumot, egyharmadrésznyi mézes vizet, egy merőkanálnyi közepesen sűrű mustot, valamint bort. Ezt a mártást aztán öntsd a halra, hogy teljesen ellepje.

Főzz puhára egy sertésmájat, amelyet előzőleg borssal, rutával, halmártással dörzsöltél be. Amikor a vízben felemelkedik a máj, dörzsöld össze és keverd el, és mint húskolbászkákat egyenként babérlevélbe göngyölve helyezd füst fölé. Fogyasztás előtt főzd meg.

A datolyából szedd ki a magot, dióbéllel és borssal töltsd meg, mézben főzd meg és tálald.

Mozsárban őrölj borsot, kaprot, oreganót, friss koriandert; adj hozzá mézet, bort, garumot, olajat, ecetet és sűrű mustot. A malacot melegítsd meg, öntsd le ezzel a szósszal, majd ízesítésül dobj rá aszalt szőlőt, dióbelet, apróra vágott hagymát.

A megnyúzott bárányból fogd a karajt, gondosan mosd le, majd tedd egy fazékba. Adj hozzá olajat, garumot, bort, metélőhagymát, szétdarabolt koriandert. Mikor főni kezd, gyakran kavard meg.

Hozzávalók: 8 tojás, 6 dl tej, 1 dl olaj, kevés méz, kevés őrölt bors. Keverd össze a tojásokat, a tejet és az olajat, míg palacsintatésztát kapsz. Süsd serpenyőben. Töltsd meg mézzel, a tetejét szórd meg borssal.

Hozzávalók: 1 kg körte (hámozott, magozott), 6 tojás, 4 evőkanál méz, 1 dl aszúbor, egy kevés olaj, fél dl garum (vagy fél teáskanál só), egy negyed teáskanál őrölt kömény, őrölt bors. Főzd össze a körtét a borssal, köménnyel, mézzel, aszúborral, garummal és egy kis olajjal. Add hozzá a tojásokat. Főzd még kb. 30 percig kis, majd közepes lángon. Tálaláskor szórd meg borssal.

Hozzávalók: 200 g friss vagy szárított datolya, 50 g nyers földimogyoró vagy fenyőmag, egy kis só, méz vagy vörös bor mézzel. A kimagozott datolyát töltsd meg mogyoróval vagy fenyőmaggal. Sózd meg, majd párold mézben vagy mézes borban. Addig kell főzni, míg a datolya héja leválik. Ez kb. 5-10 perc. (Az eredeti receptben borssal töltik a datolyát.)

Hozzávalók: fél liter tej, 6 tojás, 3 evőkanál méz, kevés őrölt bors. A mézzel édesített tejbe üsd bele a tojásokat, és keverd simára. Kis lángon főzd, míg sűrű nem lesz. Szórd meg borssal, és már tálalhatod is.

Hozzávalók: 1 egész csirke (1-1 és fél kg), 300 g darált hús (fele marha, fele disznó), fél borjúvelő (el is hagyható), 100 g zabdara (búzadara is jó), 2 tojás, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál lestyán, negyed teáskanál gyömbér, negyed teáskanál őrölt bors, 1 teáskanál zöld bors, 50 g píneamag, garum vagy só ízlés szerint. 

A borsot, lestyánt, gyömbért, darált húst és a főtt zabdarát tedd egy tálba. Add hozzá (a húslevesben főtt és széttört borjúvelőt,) a tojásokat, és keverd, amíg sima masszává áll össze. Ízesítsd garummal, tedd bele az olajat, a zöld borsszemeket és a píneamagot. Töltsd mindezt az előre elkészített csirkébe, de hagyj benne szabad helyet is. Sütőben süsd kb. 1 óráig 220 fokon.

1. Gargilius Martialis (Kr. u. III. sz.) erre a receptre esküszik: Végy egy csomó jó zsíros halat (pl. szardiniát) és egy 26-35 literes edényt. Ízesítésül száraz fűszernövények kellenek, melyeknek jó erős aromája van. Ilyen a kapor, a koriander, az édeskömény, a zeller, a menta, az oregano, stb. Ezeket rétegesen tedd az edény aljára. Majd tégy rá egy réteg halat, s ezt fedd be 2 ujjnyi sóval. Ismételd meg ezt háromszor, amíg az edény teli nem lesz. Tedd ki mindezt a napra, s hét napig álljon. Aztán 20 napig naponta kevergesd. 

2. Egy másik recept szerint: Halak belső részeit (a beleket is!) tedd egy edénybe, és sózd meg. Vegyél kis halakat (a legjobb a bűzöslazac, a sprottni, farkashal), azokat is sózd be, s tedd az edénybe. Rázd össze, majd erjeszd a napon. Miután csökken a hőség (valószínűleg hónapokkal később!), nyomj bele egy erős fonott kosarat a halasedénybe. A kész garum átszűrődik a kosáron, s egy csuporral lemerheted. 

3. A bithyniaiak így készítik: A legjobb sprottniból készül, de lehet még farkashal vagy makréla is. Keverd ezeket össze, és tedd egy teknőbe. Dobj 1 modius halra 2 sextarius sót. Óvatosan keverd össze. Majd egy este fedd be, s aztán tedd ki a napra 2-3 hónapig. Néha rázogasd meg.